Bölümler
-
A nőnapi adás (avagy a vándorló méhek hihetetlen története) után Grath megígérte, hogy a nemzetközi férfinapon is meglep minket egy kellően bizarr témával, ami valamilyen genitáliához kapcsolódik. Hát most jött el a pillanat, hogy utánunk benneteket is lesokkoljon John R. Brinkley elképesztő karrierjével. Nem is spoilerezünk el belőle semmit, legfeljebb annyit, hogy férfitársaink az adás után sosem tudnak majd ugyanúgy kecskére nézni, mint azelőtt.
-
Ezúttal - hallgatói javaslatra - Mazur készült fel egy kicsit lehúzó, de nagyon érdekes témával. Egy olyan emberről mesélt, aki sokat tett azért, hogy a Föld rosszabb hely legyen, ráadásul ezt részben tudatosan tette. Nyilván nem egyedül dolgozott, de ma mégis leginkább az ő nevéhez kötjük az autók és a hűtőszekrények mérgeit. Na, ő Thomas Midgley Jr., akinek szerencsére azért volt egy nagy hatású kritikusa is. És persze a "lehúzó" jelzőt amolyan KK-s értelemben értjük: a folyamatos röhögcsélés azért biztosított, pláne ha Mazur menet közben szerkeszti saját magát.
-
Eksik bölüm mü var?
-
Kipróbálunk egy új dolgot, hátha van értelme: publikálunk pár részletet a kizárólag patrónusoknak szánt adásokból. Volt ugye tavaly Képtelen Krónika Breaking néven egy kísérletünk, amiben régi sajtószemlékkel szórakoztattuk egymást és talán benneteket is. Azóta készült ebből a formátumból még pár adás, amit csak a támogatóink hallhattak. Úgy gondoltuk, egy kis kedvcsinálót összevágunk ezekből KK Demo néven, amolyan önreklámként. Szóval ez itt most a KK Breaking 2-3-4-5-ből kb. 10-10 perc, reméljük, tetszeni fog. És nyilván örülünk, ha ezzel sikerül bárkit a patreon.com/keptelenkronika oldal felé irányítanunk, de az is tök oké, ha csak élvezitek a belehallgatást az exkluzív kontentbe. (A patrónusoknak amúgy a héten kiment a hatodik Breaking is.)
-
Van az úgy, hogy az embernek kicsit elege lesz a kvantum-színdinamika és a skaláris bileptonok világából és nekiáll megkeresni az igazit. És meg is találja, nem is akárkit. Grath az eddigi leghosszabb Mininkben (Pötinkben) egy tanulságos emberi történetet hozott arról, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, még akkor sem, ha az emberiség egy százalékába tartozol, akármilyen szempontból is. Készüljetek a könnyekre! (Tetováltakra is.)
-
Mazur kitágította az általában történelminek nevezett podcastunk kereteit és engedve egy jó sztori hívásának egy még élő emberről mesélt. Steven Seagalról, aki lehet, hogy a legtöbb hallgatónak csak egy pocsék színész, esetleg az aikido láncos kutyája, de ennél jóval színesebb személyiség. És hogy melyik ez a szín, az is kiderül az adásban. Ami egyébként talán rekord a történetünkben, hiszen majdnem elértük a három órát – nem véletlenül.
-
Grath szokása szerint olyan témát hozott, amivel egyszerre nevettetett és ríkatott meg minket. Mi történik, amikor a világ egyik legnagyobb városa egyszerre csodálkozik rá a tömény szeszesitalokra és ugyanebben a pillanatban a király engedélyt ad arra, hogy bárki, ellenőrzés nélkül készíthessen otthon ilyen italokat? Pontosan az történik, amit gondolnátok, igen. Illetve még pár olyan dolog is, amire biztosan nem gondolnátok, például a gint árusító macskadombormű. Szóval London érdekes hely volt a XVIII. század első felében. (Mazur hangja kb. a tizedik perc után pár percig egy távoli dobozból szól, ezért elnézést kérünk és semmiképpen nem azért történt ez, mert Mazur felvétel közben véletlenül kikapcsolta a mikrofonját.)
-
Tudjátok, hogy a Képtelen Krónika podcastban szeretjük a jó verseket. Csak egy valamit szeretünk még jobban: a rossz verseket. Vagy hát, "szeretjük", értitek. A témában megkerülhetetlen kópé Hazafi Veray János, és Stöki nem is kerülte meg, sűrű versidézetekkel adta meg a módját a megemlékezésnek. Hogy dőlne rá az iparcsarnok!
-
Ezúttal Grath állított be újabb figurát a kópépanoptikumba, méghozzá egy amerikait, aki utcagyerekből valami sokkal több lett, például a Bowery Kiplingje, bármit is jelentsen ez. Érzelmi hullámvasút New York egyik szegénynegyedében, egy különös és megindító "egyszer fent, egyszer lent" élettörténet. (Mivel Grathről van szó, azért sejthető, hogy inkább lent.)
-
Először is, elnézést kérünk. Nem tudjuk már utólag, mit kevertünk egymás italába, de Grath szép hajós témája vállalhatatlanul éretlen, fiúkoleszos viccelődésbe fulladt. Reméljük, ennek ellenére / ezzel együtt / éppen ezért tetszeni fog, mert tényleg jó kis téma: egy nagyszerű hajó, ami talán kevésbé nagyszerű embereket szállított, legalábbis a tűzföldi őslakosok véleménye valószínűleg nem volt egyöntetűen pozitív. És azt tudtátok, hogy Charles Darwin, a neves tudós mindent, de tényleg, MINDENT megevett?
-
Rulettkirálynak hívták a háta mögött az új fiút, ki Monte Carlóba költözött. Avagy Stöki újabb magyar kópét hozott nektek a dualizmusból, aki igazi szerencselovag volt, amennyiben kaszinók - legális! - fosztogatásából élt. A háttérben meghúzódó Krúdy-szálon már nem is kell meglepődni, de az adás okot adott bizonyos Rejtő-idézetekre is.
-
2024. május 7-én élő felvételt szerveztünk a Lurdy Ház egyik mozitermében, kb. 230 néző előtt. Ennek a felvételnek a minimálisan vágott verziója hallható az adásban. Először Grath mesélt egy népi hőssé vált walesi kabalafiguráról, majd Mazur tartott reklámszünetet amúgy KK Breaking módjára, aztán Stöki mondott egy KK Minire való szöveget egy magyar származású hamisítóról, végül Mazur tért vissza több mint százéves viccekkel. A tervezett műsor végén volt pár kérdés a közönségből, néhányat bevágtunk az adásba.
A moziterem adottságait kihasználva vizuálisan is szerettünk volna adni valamit a közönségnek, ezért képek kísérték a felvételt, ezeket itt lehet megcsodálni. De reményeink szerint a szöveg képek nélkül is szórakoztató.
-
Tovább épül a Képtelen Krónika Cinematic Universe (KKCU). Stöki ezúttal a Thaisz Elek-korszak egyik legendás kurtizánjáról mesélt, akiről Krúdy Gyula is írt. Krúdy is előkerült már például Zubovics Fedornál, de ezúttal nemcsak krónikás, hanem mellékszereplő is a történetben. Ismerkedjetek meg hát Pilisy Rózával, aki sokkal több volt luxusprostituáltnál: író volt, mecénás, a dualizmusbeli társasági élet szociometriai csomópontja és nem utolsósorban múzsa. (Vigyázat, Grath szóviccelő kedvében volt!)
-
Grath szép hosszú adásban mutatta be annak az embernek az életét, aki minden elől meghátrált. Avagy egy önjelölt mutatványos retrográd menetelése a nagy gazdasági világválság idején, amikor már a póznán ücsörgés és az orral mogyorózás sem elég.
-
Az egyik legjobban sikerült adásunk az 1904-es olimpiáról szólt. De milyen "olimpiák" voltak az első modern olimpiák előtt? Majdnem olyan jók, mint az 1904-es, köztük egy magyar sportverseny, amit egy szent őrült szervezett, vasból öntött diszkosszal.
-
Mazur belelkesedett az előző adáson és belevetette magát a "nők két keréken" témába. A sok érdekesség közül, amit talált, kiemelkedett Bessie Stringfield sztorija, aki nő volt, fekete volt, de egyik sem tántorította őt el attól, hogy motorral bejárja Amerikát. Nem is egyszer.
-
Grath nőnapra időzített egy olyan adást, amitől férfiak és nők egyaránt kellemetlenül érzik majd magukat. Hogyan válhat meghatározóvá egy ókori eredetű, ordas nagy hülyeség még a XIX. században is? Mit ér a nyereg, ha oldal? Szabad-e egy nőnek azt mondani, hogy canga? Súlyos kérdések súlyos válaszokkal.
-
Az adás, amiben végképp értelmét veszti a nómenklatúránk: Grath olyan Minit rittyentett, hogy majdnem másfél órás lett. Rátromfolt a Moving Dayre egy Pope Dayjel, ami még mindenféle dayekhez köthető, de nem lőjük le a poént (mint ahogy azt Mazur tette az adásban). Boston vs. pápa, avagy VIII. Henrik kavarásának hullámai száz évvel később Amerikáig elértek.
-
Grath újabb bálványt dönt a porba, ezúttal egy csillagászt, aki korának mérési csúcstechnikájával tett korszakalkotó felfedezéseket. Csak hát emellett volt az az ügye a jávorszarvassal és a fehér törpét sem csak égitestként ismerte. További furcsaságok az adásban, amit Grath nagy szaGértelemmel prezentált.
-
Budapest mint modern főváros a XIX. század második felében nagyon gyorsan vált európai szinten is fontos központtá. Azonban ezeknek az évtizedeknek volt egy sötét oldala, nem túlzás azt állítani, hogy Budapest bűnben fogant. És ez nem kis részben az akkori rendőrfőkapitánynak volt köszönhető. De akkor miért nevezik ezt az időszakot "boldog békeidőknek"? Ennek járt utána Stöki.
-
Van az úgy, hogy az ember csak jót akar, de vagyonok hullanak az ölébe, legalábbis ezt állította a Jellinek-klán egyik tagja, aki Miskolcon csinált kiházasító egyletet. Ponzi előtt fél évszázaddal a magyarok már megtanították a világnak, hogy a "kapsz egy csomó pénzt a távoli jövőben, majd ha lesz még egy csomó hozzád hasonló balek és fizetnek" nem túl megbízható üzleti modell.
- Daha fazla göster
