Episoder
-
Ismerkedj meg a kirrdaiak mindennapjaival! Legyél részese a
boldogságuknak! Éld át a tragédiáikat!
Ehhez nyújt segítséget Polyák Szilvia és az ő rövid, kirrdai történetei.
-
A tizenkét esküdtnek látszólag sima gyilkossági ügyben kell ítéletet hoznia. A vádlott bűnösségét annyi tökéletesen egybevágó tény bizonyítja, hogy az egyik esküdtben felmerül a gyanú: a dolog túlságosan is egyszerű, és nem
ártana alaposabban megbeszélni a tárgyalóteremben hallottakat. Kezdetben tizenegyen vannak egy ellen, ám a helyzet fokozatosan változni kezd, és percek múlva már nem is egy gyilkossági ügyről szól ez a feszült és izgalmas, eredetileg
tévéjátéknak szánt darab, hanem a bennünk lévő előítéletekről, félelmekről, szerepeinkről, vagy éppen rejtegetni kívánt gyöngeségeinkről, egyszóval az Emberről.
-
Manglende episoder?
-
Afrikában olcsó az emberélet. Ennek tulajdonítható, hogy könnyedén
és félvállról beszélnek a halálról, sőt fölényes jókedvvel még
katonai rangot is adnak neki.
Úgy hívják: a kaszás őrvezető.
-
Afrikában olcsó az emberélet. Ennek tulajdonítható, hogy könnyedén
és félvállról beszélnek a halálról, sőt fölényes jókedvvel még
katonai rangot is adnak neki.
Úgy hívják: a kaszás őrvezető.
-
Afrikában olcsó az emberélet. Ennek tulajdonítható, hogy könnyedén
és félvállról beszélnek a halálról, sőt fölényes jókedvvel még
katonai rangot is adnak neki.
Úgy hívják: a kaszás őrvezető.
-
Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus.
Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban,
„visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra
ítélő állapot ad végre számára végre elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak
összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig
tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus „táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az
élet rájuk bízott területét.
-
Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus.
Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban,
„visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra
ítélő állapot ad végre számára végre elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak
összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig
tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus „táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az
élet rájuk bízott területét.
-
Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus.
Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban,
„visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra
ítélő állapot ad végre számára végre elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak
összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig
tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus „táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az
élet rájuk bízott területét.
-
Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus.
Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban,
„visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra
ítélő állapot ad végre számára végre elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak
összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig
tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus „táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az
élet rájuk bízott területét.
-
Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus.
Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban,
„visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra
ítélő állapot ad végre számára végre elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak
összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig
tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus „táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az
élet rájuk bízott területét.
-
Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus.
Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban,
„visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra
ítélő állapot ad végre számára végre elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak
összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig
tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus „táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az
élet rájuk bízott területét.
-
Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus.
Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban,
„visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra
ítélő állapot ad végre számára végre elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak
összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig
tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus „táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az
élet rájuk bízott területét.
-
Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus.
Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban,
„visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra
ítélő állapot ad végre számára végre elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak
összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig
tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus „táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az
élet rájuk bízott területét.
-
Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus.
Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban,
„visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra
ítélő állapot ad végre számára végre elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak
összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig
tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus „táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az
élet rájuk bízott területét.
-
A kilencven évvel korábbi Nagy Globális Felkelés után az öntudatra ébredt Földi emberiséget a Galaktikus Szövetség mentette meg a teljes regressziótól. Mint már annyiszor a történelem során, megint felkarolták és egyel magasabb fejlődési szintre segítették őket. Új technológiát adtak a kezükbe remélve, hogy azt ezúttal nem öncélú háborúskodásra, hanem az egész emberi faj felemelésére és fejlesztésére fordítják.
Ennek köszönhetően az emberiség hatalmas lépést tett előre és a fejlettebb fajok segítségével kilencven év alatt tucatnyi kolóniát hozott létre a lakható exobolygókon. Természetesen a Tejútrendszerben ezután sem volt állandó a béke és a nyugalom. A Galaktikus Szövetségen kívül álló idegen, invazív fajok támadásai kisebb-nagyobb háborúkat robbantottak ki, melyekben a szövetség teljes jogú tagjaként már az emberi haderő űrflottája is részt vett.
Ennek az időszaknak a legendás harci űrhajója volt a Paragon-3B. Az egyik legjobban sikerült emberi fejlesztésű űrjármű, amely nagy hatótávolságával, kivételes manőverező képességével és megdöbbentő tűzerejével legendás hírnévre tett szert. A békekötések után a költséges fenntartású modellt kivonták a szolgálatból és olcsóbb gépekre cserélték le. A megmaradt néhány példány ócskavas telepre vagy csillagközi kereskedelmi cégek tulajdonába került, mint minimális fegyverzettel felszerelt középosztályú teherhajó.
Egy magas szintű kormányzati kapcsolatokkal rendelkező magán biztosító társaság, a Sigma Mentési Hálózat (Sigma Emergency Solutions) bővítési projektje során kapcsolatba került az űrflotta veterán űrhajóparancsnokával, aki egy Paragon-3B beszerzését és felújítását javasolta számukra.
Így kelt új életre a legenda…
-
A kilencven évvel korábbi Nagy Globális Felkelés után az öntudatra ébredt Földi emberiséget a Galaktikus Szövetség mentette meg a teljes regressziótól. Mint már annyiszor a történelem során, megint felkarolták és egyel magasabb fejlődési szintre segítették őket. Új technológiát adtak a kezükbe remélve, hogy azt ezúttal nem öncélú háborúskodásra, hanem az egész emberi faj felemelésére és fejlesztésére fordítják.
Ennek köszönhetően az emberiség hatalmas lépést tett előre és a fejlettebb fajok segítségével kilencven év alatt tucatnyi kolóniát hozott létre a lakható exobolygókon. Természetesen a Tejútrendszerben ezután sem volt állandó a béke és a nyugalom. A Galaktikus Szövetségen kívül álló idegen, invazív fajok támadásai kisebb-nagyobb háborúkat robbantottak ki, melyekben a szövetség teljes jogú tagjaként már az emberi haderő űrflottája is részt vett.
Ennek az időszaknak a legendás harci űrhajója volt a Paragon-3B. Az egyik legjobban sikerült emberi fejlesztésű űrjármű, amely nagy hatótávolságával, kivételes manőverező képességével és megdöbbentő tűzerejével legendás hírnévre tett szert. A békekötések után a költséges fenntartású modellt kivonták a szolgálatból és olcsóbb gépekre cserélték le. A megmaradt néhány példány ócskavas telepre vagy csillagközi kereskedelmi cégek tulajdonába került, mint minimális fegyverzettel felszerelt középosztályú teherhajó.
Egy magas szintű kormányzati kapcsolatokkal rendelkező magán biztosító társaság, a Sigma Mentési Hálózat (Sigma Emergency Solutions) bővítési projektje során kapcsolatba került az űrflotta veterán űrhajóparancsnokával, aki egy Paragon-3B beszerzését és felújítását javasolta számukra.
Így kelt új életre a legenda…
-
Ja – annyi mint nyolc, ku – kilenc, za – három, jakuza tehát összesen húsz.
Húsz a vesztő szám a hanafudában, a jakuzák hagyományos kártyajátékában,
mely a mi huszonegyezésünkre emlékeztet. A jakuzák ősapját Banzuin Chobeinek
hívták. Négyszáz esztendővel a mai Tokió helyén álló Edo halászfaluban élt,
és rablóbandájával a helybeli gazdag polgárokat védelmezte más rablóktól,
természetesen busás összeg fejében. A jakuzaromantika azóta is él, holott
mára már a jakuzák klánjai Japán gazdasági életét behálózó, példátlan hatalmú
és létszámú szervezetté fejlődtek. A gengszterek, a maffiához hasonlóan,
szigorú hierarchiában élő nagycsaládokba szerveződnek, élükön az ojabunnal,
az „apával”. Az ő „fiai” a kobunok, akik törhetetlen hűségük jeléül bal kezük
levágott kisujjával ajándékozzák meg főnöküket. Kőkemény üzleti érdekek körül
forog a klánok kegyetlen küzdelme ebben a könyvben, sok vérrel és sok izgalommal.
-
Ja – annyi mint nyolc, ku – kilenc, za – három, jakuza tehát összesen húsz.
Húsz a vesztő szám a hanafudában, a jakuzák hagyományos kártyajátékában,
mely a mi huszonegyezésünkre emlékeztet. A jakuzák ősapját Banzuin Chobeinek
hívták. Négyszáz esztendővel a mai Tokió helyén álló Edo halászfaluban élt,
és rablóbandájával a helybeli gazdag polgárokat védelmezte más rablóktól,
természetesen busás összeg fejében. A jakuzaromantika azóta is él, holott
mára már a jakuzák klánjai Japán gazdasági életét behálózó, példátlan hatalmú
és létszámú szervezetté fejlődtek. A gengszterek, a maffiához hasonlóan,
szigorú hierarchiában élő nagycsaládokba szerveződnek, élükön az ojabunnal,
az „apával”. Az ő „fiai” a kobunok, akik törhetetlen hűségük jeléül bal kezük
levágott kisujjával ajándékozzák meg főnöküket. Kőkemény üzleti érdekek körül
forog a klánok kegyetlen küzdelme ebben a könyvben, sok vérrel és sok izgalommal.
-
Ja – annyi mint nyolc, ku – kilenc, za – három, jakuza tehát összesen húsz.
Húsz a vesztő szám a hanafudában, a jakuzák hagyományos kártyajátékában,
mely a mi huszonegyezésünkre emlékeztet. A jakuzák ősapját Banzuin Chobeinek
hívták. Négyszáz esztendővel a mai Tokió helyén álló Edo halászfaluban élt,
és rablóbandájával a helybeli gazdag polgárokat védelmezte más rablóktól,
természetesen busás összeg fejében. A jakuzaromantika azóta is él, holott
mára már a jakuzák klánjai Japán gazdasági életét behálózó, példátlan hatalmú
és létszámú szervezetté fejlődtek. A gengszterek, a maffiához hasonlóan,
szigorú hierarchiában élő nagycsaládokba szerveződnek, élükön az ojabunnal,
az „apával”. Az ő „fiai” a kobunok, akik törhetetlen hűségük jeléül bal kezük
levágott kisujjával ajándékozzák meg főnöküket. Kőkemény üzleti érdekek körül
forog a klánok kegyetlen küzdelme ebben a könyvben, sok vérrel és sok izgalommal.
-
Ja – annyi mint nyolc, ku – kilenc, za – három, jakuza tehát összesen húsz.
Húsz a vesztő szám a hanafudában, a jakuzák hagyományos kártyajátékában,
mely a mi huszonegyezésünkre emlékeztet. A jakuzák ősapját Banzuin Chobeinek
hívták. Négyszáz esztendővel a mai Tokió helyén álló Edo halászfaluban élt,
és rablóbandájával a helybeli gazdag polgárokat védelmezte más rablóktól,
természetesen busás összeg fejében. A jakuzaromantika azóta is él, holott
mára már a jakuzák klánjai Japán gazdasági életét behálózó, példátlan hatalmú
és létszámú szervezetté fejlődtek. A gengszterek, a maffiához hasonlóan,
szigorú hierarchiában élő nagycsaládokba szerveződnek, élükön az ojabunnal,
az „apával”. Az ő „fiai” a kobunok, akik törhetetlen hűségük jeléül bal kezük
levágott kisujjával ajándékozzák meg főnöküket. Kőkemény üzleti érdekek körül
forog a klánok kegyetlen küzdelme ebben a könyvben, sok vérrel és sok izgalommal.
- Vis mere
