エピソード
-
A szerző szerint nagyon fontos megértenünk, hogy azok a kívánságok, amelyek valóra válnak, mindig megváltoztatnak bennünket. Minden kívánságunk arra utal, hogy valamilyen hiányosságot érzünk az életünk bizonyos területén. Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy mire akarja ez a hiányosság felhívni a figyelmünket. Életünk során amikor változásra vágyunk, akkor valami rosszul működik az életünkben, és nem tudjuk hogyan változtathatnánk rajta. Sőt többnyire azt sem tudjuk, hogy milyen lesz majd, ha a kívánságunk teljesül. A szerző véleménye szerint nincs értelme olyat kívánnunk, ami természetünk ellen való: legtöbben mégis ezt tesszük, sokszor azért kívánunk magunknak valamit, mert mások is ezt kívánják, vagy már rendelkeznek vele, s ezért gyakran olyan álmok után futunk a sajátjaink helyett, amit mások tartanak fontosnak. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy hogyan érdemes végig gondolni a kívánságaink meghatározása előtt, hogy valóban készen állunk-e a változásokra és a következményeire.
-
A szerző arra jött rá, hogy végső soron egyetlen különbség van az emberek között abban, hogy hogyan valósulnak meg a vágyaik az életben, hogy az egyik ember tudatosan és céltudatosan kíván, a másik tudattalanul és összevissza, nem tudva, hogy a körülményeit ő maga idézi elő. Ezért a szerző hisz abban, hogy kívánni is meg kell tanulni. Tisztában érdemes lennünk azzal, hogy miként nyilvánítsuk ki egyértelműen és világosan a kívánságainkat anélkül, hogy beteljesülésüket megakadályoznánk. A legnagyobb hiba, amit az emberek újra és elkövetnek miközben kívánnak valamit az, hogy már a szóhasználattal egészen más üzenetet sugallnak, mint amit szeretnének. Ilyenkor hiába a jó szándék nem jutnak közelebb a céljukhoz, hiszen sokan úgy fogalmazzák meg a kívánságaikat, hogy azzal szinte bebetonozzák magukat szerencsétlen állapotukba. Ebben a podcastben bemutatom, hogy milyen nézőpontok szükségesek ahhoz, hogy ne csak az akaráshoz, hanem valaminek az átéléséhez kerüljünk közelebb.
-
エピソードを見逃しましたか？
-
A Lotilko szárnyai című mese, igazi veszteségmese, amelyet szinte minden veszteséggel kapcsolatos krízishelyzetünkben érdemes felidéznünk. Hiszen ennek a történetnek a gyógyító ereje abban áll, hogy nemcsak a veszteséggel kapcsolatos élményekről, érzelmekről ad pontos képet, hanem megjelenik benne az is, hogy hogyan tudunk a továbblépés lehetőségével élni a vesztes élethelyzeteinkben. A mesében nem hal meg senki, a veszteség, amit megél a főszereplő, mégis óriási. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a veszteség tudatosítása, elfogadása, és a veszteségből kihozható nyereség megtalálása milyen szakaszokon megy keresztül a lelkünkben, s azt is, hogy mit lehet kezdeni akkor, amikor úgy tűnik, hogy minden elveszett. S beszélek arról is, hogy a veszteségfeldolgozás folyamatában hogyan ismerhető fel a tudatváltó pont, amikor tényleg megszülethet bennünk egy döntés a jövőnkkel kapcsolatban.
-
A kozmetikai műtétek egyre népszerűbbek, és egyre több nő és férfi dönt arról, hogy a természetes szépségét hátrahagyva egy társadalmilag idealizált testképet alkot magának. Ebben a beszélgetésben ennek a folyamatnak a társadalmi aspektusait és lelki összetevőit foglaljuk össze, s adunk néhány nézőpontot, hogy hogyan lehetne a természetes szépségünk aktív elfogadásával egy önelfogadási folyamatot átélni, ami biztosítaná számunkra, hogy egyediségünk és egyéniségünk mindenki számára láthatóvá és elfogadhatóvá váljon.
-
Az evolúciós pszichológiai tapasztalatok alapján a vonzó fizikai megjelenés azért volt fontos, mert ez biztosította a lehető legegészségesebb utód születését, ezért a férfiak a legszimmetrikusabb, a legvonzóbb külsővel rendelkező nőt választottak partnerül. A nők azonban a több erőforrás birtoklására képes férfi kiválasztására helyezték a hangsúlyt , s ehhez az volt az előnyös stratégia, hogyha a vonzó fizikai megjelenésüket hangsúlyozzák, és ezzel keltették fel a férfiak érdeklődését. Ebben a podcastben arról beszélgetünk, hogy a kultúra változása milyen módon befolyásolta ezt a két szaporodási stratégiát, és ehhez hogyan is tudunk ma alkalmazkodni, illetve milyen esélyeket és milyen veszélyeket tartogat ez számunkra.
-
A mentális kasztráció problémaköréről készítettem ezt a podcastet. Léteznek olyan mesék, amelyekben, akár cselekményként jelenik meg a csonkítás, a kasztrációs fenyegetettség, akár szimbolikus módon, a hős mindig azzal a helyzettel szembesül, hogy bukása következtében elveszítheti hős-szerepkörét, álhőssé válhat. A rigócsőr király mese a legyőzendő hősnő létállapotaiba enged bepillantást számunkra, amely a női személyiségfejlődésnek egy érdekes jelensége, hiszen a bukott hősnő létállapot élményei nem könnyűek, s ezért fejlődési lehetőségeibe érdemes bepillantanunk, hiszen sok nőnél okozhat elakadásokat, amelyek megakadályozhatják a következő fokozatba lépését. A meseirodalom tele van ilyen történetekkel is, amelyek abban segítenek, hogy szembenézhessünk saját, kevésbé szeretett, sőt önmagunk előtt is rejtegetett tulajdonságainkkal, s ez a mese is abban segíthet bennünket, hogy rápillanthatunk saját természetünk azon vonásaira, amelyekről egyébként nem szívesen veszünk tudomást.
-
A szerző a saját praxisában megtanulta, hogy a fantázia értékes képzeletbeli forrás, akár egyvalakié akár párok közös fantáziájáról van szó. Az a képességünk, hogy képzeletünkben bárhova el tudunk jutni, egyéni szabadságunk vegytiszta kifejeződése. Olyan kreatív forrás, amely segíthet kitágítani a valóság határait. Pedig még ma is sokan azt hiszik, hogy a fantázia nem más, mint a frusztrált libidó, az idegösszeroppanás, a fejlődési zavarok vagy a túl nagy pocak miatt megélt kudarcok következménye, és hogy amiről a fantáziálunk, a valóságban is szeretnénk átélni.
Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a szexuális fantáziáink szárnyalása hogyan hidalhatja át a lehetséges és a megengedhető közötti szakadékot. s hogyan kínálnak kreatív megoldásokat a vágyaink és az intimitás közötti konfliktusok feloldására, és hogyan szabadulhatunk meg a bennünk lakozó félelmektől és gátlásoktól, valamint a lelkiismeretünk, kultúránk és énképünk által ránk erőltetett korlátoktól.
-
A mai podcastben a közöségi médiahasználat és a testkép kapcsolatának azon aspektusait mutatom be, amelyekben a vizuális média jelentős szereppel bír a testideálok létrehozásában, közvetítésében és támogatásában. A médiában az idealizált testeket realisztikusnak és befogadók számára könnyen elérhetőnek tüntetik fel. A médiaideálokat közvetítő üzenetek által az egyén számára jóváhagyásra kerülnek a megjelenésre vonatkozó irreális társadalmi elvárások, melyeknek sokszor csak kozmetikai beavatkozások segítségével lehet megfelelni. Ezért a női testideálok is folyamatos változásokon mennek keresztül. Manapság négy fő testideáltípus létezik, ami befolyásolhatja a nőket, azáltal, hogy a társas összehasonlítás számtalan lehetőségét teremtik meg. A podcastben azt mutatom be, hogy ez a négy fő testideál mit képvisel és ez hogyan vezethet el az online és a valós megjelenés között észlelt inkongruencia szorongáshoz, elégedetlenséghez, valamint hogyan okozhat ez a nőkben érzelem regulációs problémákat.
-
Ebben a podcastben azt szeretném megerősíteni, hogy a testünk élményei tapasztalatai egész életünkben töltekezést jelentenek, sőt kreativitás forrásává is válhatnak a lélek számára, lehetőséget teremtve a fejlődésünkre, hiszen vitalitással tartalommal tölti meg a személyes életünket, inspirálja a társas kapcsolatainkat és táplálja a közösségi életünket. Minél kevesebb a személyes testben megtapasztalt élményünk és a megtartó kapcsolati háló, annál inkább az emberi elme által létrehozott élettelen képi valóság határozza meg a mindennapjainkat , mely nélkülözi az istenképet az univerzalitást és annak energetizáló katalizáló hatását. Testünk, testérzetünk, testképünk önmeghatározó referenciapont lehet, és biztonságot adó bázis a kollektív tudattalan és a tudatos reális világ metszéspontjában egy életen keresztül. Ezért nagyon fontos lenne belátnia mindenkinek, hogy a tárgyiasított test és a képi tartalmak manipulálása helyett a testi tapasztalatok élmények gyűjtésének kellene proiritássá válni az életünkben, s a személyes kíváncsiságunknak kellene nagyobb teret biztosítani a készen kapott művi világ helyett.
-
A tárgyiasított testtudatnak az a sajátossága, hogy az egyéni önmegvalósítási folyamatot gátolja, és gyakorta döntés elé állítja az egyéneket, hogy a testet fókuszba helyező külső elvárásoknak vagy komplex belső mozgatórugóknak engedjen. A társadalom által közvetített tökéletesedési modellel szembemegy az analitikus pszichológia terminológiájában használt individuációs folyamat, mely az eszményített ideál megvalósítása helyett az egyén önmagává válására, kiteljesedésére helyezi a hangsúlyt. A testhez való belső szubjektív viszonyuláshoz hiányoznak a társadalmi ösztönzők, a testi érzetektől való eltávolódás és az ehhez köthető diszkomfort azonban egyre inkább a testtel való autentikusabb kapcsolat kialakulására hív. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy az analitikus pszichológia perspektívája rávilágít arra, hogy az egyedi személyes indíttatások elfogadása és vállalása feltétlenül szükséges, mert ez eredményezheti azt, hogy az egyéni testtudatot tudjuk magunkban rekonstruálni és megtaláljuk és elfogadjuk a mi saját kiegyensúlyozott állapotunkat.
-
A sötét oldalunkat alkotó impulzív viselkedésformákat és nem kívánt mintákat a tudattalanban létező fájdalmas események következtében elfojtott érzések okozzák. Az árnyék a személyiségünk azon részéből áll, amelyekről megfeledkeztünk, amelyekről letettünk, s amelyeket elfutottunk annak érdekében, hogy fejlődjünk és beilleszkedjünk a társadalom normarendszerébe. Az árnyékmunka során a személyiségünk tudattalan aspektusait biztonságos és szabályozott környezetben tanulmányozhatjuk, ez megvalósulhat naplóírás, meditálás, terápia formájában is. A szerző azzal a céllal készítette ezt a naplót, hogy segítséget nyújtson abban, hogy az árnyékszemélyiségünk jobban megismerhessük, magunkba építhessük, s a folyamat végén önmagunk elfogadását és feltétel nélküli szeretetét is átélhessük.
-
A szépségideállal és a társadalom által elvárt normatív megjelenéssel szemben már régóta léteznek tiltakozó mozgalmak. A testpozitív mozgalmak azt a célt tűzték a zászlójukra, hogy minden test ugyanolyan elfogadást és tiszteletet érdemel, függetlenül tulajdonosától vagy állapotától. Önmagunk és a helyzetünk, testi lelki állapotaink, betegségünk fájdalmunk vagy a fogyaték, amellyel élünk, csak akkor lesz elfogadható, ha megerősítjük magunkban azt a nézetet, hogy nem csak a tökéletesen egészséges és tökéletesen szép test szerethető, elfogadható. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a testpozitív mozgalmak milyen koncepció mentén gondolkodnak, s hogy egymás testének elfogadása azt feltételezi, hogy nem bántjuk a másikat, hiszen nem ismerjük a történetét és a körülményeit, de sokat tehetünk azért, hogy a megfelelő segítséget biztosítva számára, képessé váljon arra, hogy elinduljon önmaga elfogadása felé.
-
A testkép, tudatos reflektált, tehát általában szavakkal megfogalmazható ismereteinket ragadja meg. A testkép legfontosabb jellegzetessége, hogy olyan tapasztalatokból épül fel, amelyeket mintegy magunkra kívülről tekintve látunk, tehát mintha egy tárgy lennénk a világban, amelyet külső szemmel nézünk, leírunk, és értékelünk. Ezzel szemben a testséma olyan tapasztalatok összessége, amelyeket belülről a testünkben benne tartózkodva élünk meg, a testsémát nem fogalmi jellegű tapasztalatok alkotják, hanem testérzékletek. Ezek közös jellemzője, hogy sokszor a háttérben, a tudatosság küszöbe alatt működnek, így gyakran nem kerülnek be a tudatos figyelmünk terébe, így nem is reflektálunk rájuk. Sokszor csak akkor kerülnek tudatunk fókuszába, amikor károsodnak és például nem tudjuk úgy szabályozni a mozgásunkat, mint korábban. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy pszichológiai szempontból miért különösen fontos a testsémánk, s hogyan biztosítja az alapot a testemlékezetünk működéséhez.
-
A testkép korai megjelenésétől életünk végéig alanyiságunk személyes élményének középpontjában áll, akkor is ha nem tulajdonítunk neki kiemelt jelentőséget, s akkor is, ha nagyon hangsúlyossá válik az életünkben. A testkép meghatározása az elmúlt 8 évtized során óriási változáson ment keresztül. Ez a folyamat számos kitérőt és keresztutat is magában foglaló pálya mentén zajlott le, s már ez is jelzi ennek a témakörnek a bonyolultságát.. Ebben a podcastben a testképről gondolkodó szakemberek alapvető fogalmait mutatnám be, s azt a több fázison átívelő folyamatot is, amelyet egy csecsemő átél, amíg az énképe és a testképe kialakul.
-
Korunkban a média és az internet révén mindenütt jelen lévő domináns képi kultúra hatással van a testünkhöz való viszonyunkra és az egészségmagatartásunkra. A mindennapok aktivitásai során szinte észre sem vesszük, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva olyan hatásoknak, amelyeket nem vagy nehezen tudunk kontrollálni. A folyamatosan újratermelődő reklámok, a divatfotók, a plakátok, internetes és egyéb felületek sokszor önkéntelen összehasonlításokra kényszerítenek bennünket, s még az is lehetséges, hogy állandó frusztrációt okoznak nekünk. Ezért ebben a podcastben szeretném bemutatni, hogy ma már eljutottunk oda, hogy egyazon személynek lehetnek ártó vagy védő testképei is, s hogy a mai kulturális hatások mentén hogyan lehet teret engedni a saját autonómiánknak, saját egyedi testképünk elfogadásának, tiszteletének és szeretetének.
-
A szerző szerint a testünk az emlékezetünk. A testünk szövetei magukban hordozzák a sejtek emlékeit, és valamennyi múltbeli tapasztalatunkat. Így minden embernek van szexuális előtörténete is, melynek minden öröme és szenvedése otthagyta lenyomatát a testében. Ha tudatosan kapcsolatba lépünk a testünkkel, ha tudatosan gyakoroljuk a testi szerelmet, akkor ismét a felszínre juthat ez a szexuális múlt, annak érdekében, hogy végre meggyógyulhassunk és megszabadíthassuk tőle a testünket. A szerző azt a folyamatot mutatja be ebben a könyvben, hogy mit kell tennie egy párnak, ha a testi szerelem egy mélyebb formáját szeretnék megélni, de azoknak is segíthet ez a podcast, aki egy új társsal szeretné kialakítani a jobb minőségű szexualitást.
-
A lelkünk mélyén mindig abból indulunk ki, hogy kapcsolat nélkül hiányzik belőlünk valami, tehát folytonosan úton vagyunk és keressük a boldogságot és életet hozó párkapcsolatot. És természetesen itt kezdődnek a nehézségek is, mert ezen az úton a kapcsolatra úgy van szükségünk, mint egy mankóra, hogy ne legyünk többé magányosak. A szerző szerint, ha úgy gondoljuk, hogy szükségünk van valakire, aki segít nekünk és kipótolja a hiányzó részünket, akkor ezzel ellentmondásos módon máris elvetjük a későbbi konfliktusok és a válások magját is. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy miért van az, hogy azt tartjuk a másik előnyös tulajdonságának, ami belőlünk hiányzik, s hogyan hatnak ezek a zavaros, legtöbbször előre beprogramozott minták és elképzelések, amelyek még a kapcsolat előtt belénk épültek.
-
Ebben a podcastben az elmúlt 3 hónap belső érzelmi útját mutatom be, amely főként a lelki fájdalomról szólt, amely édesapám elvesztése miatt érzek. Az édesapám halálának feldolgozási folyamatában a fájdalom sokféle arcát tapasztaltam meg, az első napok, hetek belső történéseiről mesélek, bennem hogyan zajlik ez a gyászfolyamat, hogyan változtatja meg azt az életet, amelyet eddig éltem és hogyan próbálok úrrá lenni a tehetetlenség belső poklain és hogyan keresem az utat az élet felé.
-
Ebben a podcastben a szorongó elkerülő működésmódot mutatnám be, a távolságtartásuk módozatait. Hogy miért teszi őket ez kezdetben izgalmassá és vonzóvá, és pont azok számára, akik szeretik a kihívásokat. Azonban a szorongó - elkerülő személyiséget jellemző szűkszavúság, a felelősség elodázása, a konstruktivitás hiánya és a másik hibáztatása későbbiekben sérüléseket okoz a partner számára. Elmagyarázom azt is, hogy az érzelmek kifejezésének a hiánya hogyan alakul ki náluk gyermekkorban, és miért hoz létre az elkerülő társ egy olyan, saját maga által alkotott szabályrendszert, amiről senki sem tud, s mégis hogyan lesz ez az iránytű az életében és a partner életében is.
-
Az anima, illetve animus archetípus egy olyan alapstruktúra, amely a feminin, illetve a maszkulin minőség „kristályszerkezetét” foglalja magában. Ez a szerkezet általában az adott biológiai nemhez köthető. Mindenki magában hordoz kvalitásokat az ellenkező nemből, nemcsak géneket, hormonokat, hanem velük logikusan analóg pszichés attitűdöket, érzelmeket és elképzeléseket, ideákat is. Jung szerint a legfontosabb archetípusos rendszerek a másik nem felé irányuló kapcsolatteremtést szabályozzák. Nem véletlen, hogy minden mesének, mondának, mítosznak az „egymásra való rátalálás” a fő cselekménye és motívuma. Az egymásra való rátalálásnak - úgy a mesékben, mint a valóságban - sokszor szenvedéssel teli útja individuációs út is egyben. Ebben a podcastben bemutatom, hogy a tudattalanunk miért olyan, mint egy alvó oroszlán, és mit is jelent az, hogy rezonátorként működik.
- もっと表示する
