Episoder
-
Vannak azok a filmek, amik nem akarják becsapni sem magukat, sem pedig a kedves nézőiket azzal, hogy sokkal többnek mutatják magukat annál, mint amik. Mert vannak azok az alkotások, amiket a rendezők, a színészek úgy vállaltak el, hogy ez most nagyon jó lesz, majd a végeredmény egy értékelhetetlen, sőt, élvezhetetlen szemét lett. Az “annyira szar, hogy már jó” kategória viszont bőven tartogat meglepetéseket, és egyáltalán nem szégyen ilyen filmeket nézni.
A tudomány állása szerint, aki szereti a zs-kategóriás filmeket, sőt, tud ezeken nevetni, szórakozni, annak magas az intelligenciája, plusz az iróniára való fogékonysága átlag feletti. Tehát, akit legközelebb azon kapnak rajta, hogy titokban a Sharknadót nézi, az nyugodtan hivatkozzon erre.
Nem minden rossznak szánt film sikerül jóra. Ilyen például a Micimackót megpocsékoló horrorfilm is. Szerencsére sokkal több pozitív példát fel lehet sorolni, hála a The Asylum stúdiónak, ami jó érzékkel állt rá a hollywoodi filmek, egész pontosan a blockbuslerek olcsósított verziójának legyártására.
A magaszörnyek mellett pedig ott vannak még a hétköznapi tárgyak, amik valamiért gyilkolni kezdenek: mint egy mosógép, vagy egy gumiabroncs.
És akkor a bajszos ninjákról még nem is esett szó…
A Podcast epizódban azokra is kitérünk, ahogy a nevesebb színészekre is, akik így vagy úgy, de belesodródtak ilyen zs-kategóriás filmekbe. -
Miért szeretik a nők annyira a Micsoda nő című filmet, miközben a férfiak nem? Nem az van, hogy a Micsoda nő egy totális hazugság, ami teljesen toxikus képet fest egy amúgy túlidealizált és amúgy is elérhetetlen párkapcsolatról? Persze, ez csak egy film, de attól még mindig sokan képesek “megtörtént történetként”, sőt, evidenciának, illetve Richard Gere által megtestesített férfi főszereplő viselkedését követendő példaként felhozni. És persze az örömlányt alakító Julia Robertsét is.
De azért vannak olyan filmek, amik még a Torrente-filmeken edződött szőrös szívű kemény férfiak is bekönnyeznek. Ezek mondjuk tipikusan olyan filmek, amik nem ordítva hirdetik magukról, hogy itt bizony egy igazi szerelmi sztoriról van szó.
És persze vannak a Bridget Jones naplója-filmek… Hogy ezeket szeretjük-e vagy sem? Az alábbi podcastből kiderül. -
Mangler du episoder?
-
Tény, hogy a Szomszédok, a gazdagréti Dallas népszerűsége töretlen, és nem is olyan pusztító, mint lehetne. Nem Lenke néni, Etus, Vágási Feri és Sümeghy alkotják az apokalipszis négy lovasát, de ők is hozzájárultak ahhoz, hogy legyen a Szomszédoknak hét olyan bűne, amit nehezen lehet megbocsátani.
Ilyen az állandó sopánkodás, a semmi sem jó, a “még a szar is keserű” attitűd, amiben minden szereplő előszeretettel dagonyázik.
Ilyen az, hogy a szereplők be vannak oltva karakterfejlődés ellen. Minden figurának jó az, ami van. Egyedül Vágási Feri az, aki hajlandó feszegetni a saját határait, aki mer nyitni a jövő felé.
Ilyen a teljesen hiteltelen, konstans jóemberkesés, hogy mindenki segít mindenkinek a lakótelepen, hogy Taki bácsi a saját kontójára fuvarozza a fél paneltömböt, mert ő ilyen jóember.
És persze Etus kivételes helyzete is olyan, amin sokat lehet bosszankodni, amit részletesen meg is teszünk az alábbi podcastben. -
Korábban készítettünk már két olyan listát is, amiken a legtúlértékeltebb színészek szerepeltek. De egyrészt ez már több éve volt, egész pontosan 2021-ben, és azóta történt egy-két dolog; másrészt pedig ez a mostani felsorolás nagyon kevés átfedést tartalmaz a korábbiakkal.
Vannak azok a hollywoodi sztárok, akiket talán a kelleténél is többször látunk a vásznon, pedig semmi nem indokolja, hogy nagyszabású filmekben szerepeljenek.
Korábban készítettünk már két olyan listát is, amiken a legtúlértékeltebb színészek szerepeltek. De egyrészt ez már több éve volt, egész pontosan 2021-ben, és azóta történt egy-két dolog; másrészt pedig ez a mostani felsorolás nagyon kevés átfedést tartalmaz a korábbiakkal.
Vannak sztárok, akik ugyan egyáltalán nem tehetségtelenek, de ha jobban megnézzük az alakításaikat, közel sem annyira jók, mint amennyire a kritikusok odáig vannak értük. Még Oscar-díjasok is akadnak ilyenek!
Sarah Jessica Parkert, Gwyneth Paltrow-t megnevezésével csak erősíteni tudjuk a színésznők tűlértékeltségi faktorát, ugyanakkor nem mehetünk el olyan színész óriások mellett, mint mondjuk Tom Cruise vagy mondjuk George Clooney.
Ha most ennek a két névnek az olvasásától már felháborodott, akkor talán érdemes meghallgatni a teljes okfejtést, ugyanis megvan az ok, hogy miért lehet őket indokolatlanul túlértékelt színészeknek titulálni. Illetve kiderül az is, hogy Johny Depp vagy Nicolas Cage mennyire fér meg egy ilyen listán. Egy ilyen listán, amin még Bruce Willis, sőt, Steven Seagal is szerepel! -
Az agyon sztárolt hollywoodi rendezők örökké ragyogó dicsfényét kíséreljük kicsit megkoptatni azzal, hogy kendőzetlenül kegyetlen őszinteséggel kimondjuk azokat a dolgokat, amiket mások nem mernek. Például azt, hogy hiába szeretjük Quentin Tarantinótól a Ponyvaregényt, ami tényleg egy fantasztikus film, kicsit azért már veszített a rendezői creditjéből és önimádóvá és önismétlővé vált.
Vagy ott van Christopher Nolan, aki vagy egy iszonyat nagy rendező zseni vagy egy nagyra fújt lufi, ami pont az Oppenheimerrel pukkant ki.
De beszélhetünk Martin Scorseseről, aki letett már ezt-azt az asztalra, ugyanakkor a neve mégsem egyenlő a kifogástalan moziélménnyel.
Félreértés ne essék: nem azt állítjuk, hogy ezek a rendezők nézhetetlen filmeket készítenének, csupán azt, hogy korábbi sikereik miatt szerzett hírnevük még nem garancia arra, hogy a következő alkotásuk is korszakalkotó lesz. Mert ez az, az ő hírnevük, a rajongók által megelőlegezett plusz pontok azok, amiket a filmek forgalmazói aljas módon kihasználnak, hogy becsalogassák az embereket a mozikba. -
Rendhagyó Portcast-epizódunkban két vendéggel, Kelen Annával és Megyesi Balázzsal, a TV2 Kincsvadászok című műsornak szakértőivel beszélgettünk. A két művészettörténészt a szokatlan formátumról, annak edukatív és egyben szórakoztató jellegéről kérdeztük. Kerestük a választ arra is, hogy miért pont olyan tárgyak kerültek adásba, amiket látni lehetett, illetve voltak-e olyanok, amiket hiányoltak. Szó volt arról, hogy a műsor eredeti címe Cash or Trash, de a magyar verzióban valahogy egy szemétnek tekinthető tárgy sem került elő. De kiderült, hogy nem csak ez az egyetlen különbség az angol eredeti és a magyar között, hisz a szakértők hozzáállása is más, Kelen Anna és Megyesi Balázs jóval kedvesebbek, illetve ők nem is engedtek tovább licitre mindent.
És természetesen Fejes Tamásról és Tilláról is elhangzott pár meglepő dolog.
Sőt, a beszélgetésből az is kiderül, hogy a szakértők milyen tárgyakat látnának szívesen a második évadban. -
Mivel minden évben van Oscar-gála, ezért minden évben lehet érdekesebbnél érdekesebb dolgokat találni az egyik legfontosabb filmes díjkiosztóról. Idén összeszedtük, hogy
Melyik filmek bukták a legnagyobbat az Oscaron;
A tudomány szerint a Barbie vagy az Oppenheimer fog tarolni;
Kik azok a színészek, akikről nem is sejtettük, hogy van Oscarjuk;
Melyek azok a legjobb háborús filmek, amikhez Oscar bácsi nem gyütt.
Viszont kevés szó esik a magyar filmekről. Kivéve persze, ha egy-egy alkotás eljut a jelölésig, esetleg magáig a díjig. De ezekből nincs sok, ezért úgy döntöttünk, hogy sorra vesszük azokat a filmeket, amiket 1965-től kezdve Magyarország érdemesnek talált arra, hogy beküldje az akadémiának elbírálásra, mint díjra érdemes legjobb külföldi film. A közel hatvan filmen nem mentünk végig egyesével csak azokat emeltük ki, amik valamilyen szempontból érdekes vagy extrém példának tekinthetők.
Megmondtuk, hogy melyek azok az alkotások, amik megérdemelték volna az elismerést, és melyek azok, amiknek a delegálása egy rossz bohóc tréfával sem ért fel.
Szót ejtettünk olyan indokolatlanul túlértékelt filmről, mint a Kontroll, de beszéltünk rossz irodalmi feldolgozásról, mint A Pál utcai fiúkról vagy a Sorstalanságról, ahogy Jancsó Miklós abszolút mindfuck alkotást, a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pestent sem hagytuk figyelmen kívül és végül még egy igazán gyomorforgató, abszurd filmről, a Taxidermiáról is megemlékeztünk. -
Amíg nem volt Jóbarátok, addig is volt Bud Spencer. Carlo Pedersoli, az úszó, vízilabdázó filmjei voltak azok a nyugati alkotások, amiket még a vasfüggöny sűrű szövete is áteresztett Magyarországra. Végtelenségig lehetne sztorizni Bud Spencer és Terence Hill történeteiből.
De elkezdhetnénk sorolni a legendás járgányokat is. És ne felejtsük el az idézeteket se! Például azt, hogy "A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt." Mindez köszönhető a kimagaslóan pazar magyar szinkronnak, ami nélkül nem lenne olyan jó egy Bud Spencer-film sem.
Ilyen dicshimnuszokat már nehéz elmondani Adam Sandlerről, akinek legalább olyan fontos és jó filmjei vannak, mint Bud Spencernek. Sőt, Adam Sandler messze jobb színész is, mint a legendás pofonosztó. Tényleg tudja, hogy mi kell a népnek, mert anyagilag elég jól jövedelmeznek (neki) a filmjei. De tisztességes vígjátékot is tud készíteni a lányainak, ha arról van szó. És vannak olyan közönségkedvenc filmek is a repertoárjában, mint a nehezen utálható Apafej, Az 50 első randi vagy mondjuk a Ki nevel a végén.
Amint az látszik: Bud Spencer és Adam Sandler filmjeinek is megvannak a maguk érdemei, de hogy vélekedik erről egy ember, aki még soha életében nem látott egy darab Bud Spencer-filmet sem, és hogyan gondolkodik az, aki be van oltva Adam Sandler ellen? Vajon bejön a Nincs kettő négy nélkül? Vajon tetszik A vizesnyolcas? Az alábbi podcastben kiderül. -
Mindenki megnyugodhat, mert remake mindig is volt és mindig is lesz. Azt is mondhatnánk, hogy amíg a Föld kerek, mindig lesznek remakek. Hogy ezek mennyire remekek, az már más kérdés.
Több kategóriába soroljuk ezeket a filmeket, mert vannak olyanok, amik jobbak, mint az eredetik, de akadnak olyan hitvány verziók, amik semmilyen szinten sem méltók az eredetihez.
De vajon hova sorolható a Sebhelyesarcú és hova a Robotzsaru?
Akadnak viszont tisztességesen elkészített remakek, amik hiába jók, hiába állják meg a helyüket tartalmilag, színészileg, vizuálisan, az eredetit nem tudják felülmúlni. Lehet, hogy a Total Recall - Az emlékmás lenne jó példa erre? Vagy egy másik Schwarzenegger-remekmű a True Lies, magyarul Két túsz között?
És vajon Christopher Nolan csinált-e rameket? Ha igen, akkor jót vagy rosszat?
Végül eláruljuk, hogy melyik nagysikerű magyar kultfilmből kellene már egy jó kis 2024-es verzió. A Csinibabából? A Csapd le csacsiból? Esetleg bármelyik Bujtor-filmből? Áh! Ezeknél sokkal vadabb szentségtörésig merészkedünk el! -
Ritka műfaja a televíziós műsoroknak, amikor az adja a tartalmat, hogy a nézők betelefonálnak. Nevezhetjük ezt interaktív tévézésnek, pedig hol voltunk még a ma ismert interaktív tartalomfogyasztástól. Már a Budapest Televízió megcsinálta, hogy kis rásegítéssel ugyan, de maga a néző irányította a műsort. Persze ehhez kellett egy ember, aki a képernyő és a vonal túlsó végén a nevét és az arcát adta a show-hoz. Mert ez azért show volt a javából.
Gerincműtét, energetizálás, mókus szellemek levétele egy tízezerszeres nap esti óráiban? Ez aztán a peak szórakoztató(tat)ás.
Erősen nosztalgikus hangulatban felidőzzük ezeket az időket, kitérünk Szakál Mikire és a Fekete, fehér, igen, nem játék őstörténetére.
Kiderül az is, hogy Kirsch András hogyan és miként találkozott Tihanyi Tamással. Vajon az Országos Távgyógyítók Találkozóján? Bármi lehetséges...
Végül, de nem utolsó sorban pedig lerántjuk a leplet arról, hogy hogyan is készülnek a horoszkópok. -
Ebben az epizódban visszaemlékezünk Magyarország első reality-jelre.
Kiderül, hogy régen minden jobb volt-e ezen a téren, vagy csak az eltelt idő szépíti meg az emlékeket? Mert lehet ódákat zeng(e)ni az első Való Világ-évadokról, de ne felejtsük el, hogy akkor az egyik játékosnak direkt beküldtek egy prostituáltat a villába!
Ezt figyelembe véve kiderül, hogy melyik volt a legjobb Való Világ évad.
A beszélgetésből ugyan kimaradt az Ádám keresi Évát című párkeresőről, amiben a szereplők totál meztelenek voltak, de nem mentünk el szó nélkül a manapság nagyon divatos Too Hot To Handle mellett.
És kitárgyaltuk a legendás Éden Hotel hazai fejlődéstörténetét. -
Csárdáskirálynő-és bohózatországban a harsányságnak és az eltúlzott színpadi gesztusoknak ősi hagyománya van. Megbékéltünk vele, sőt, titokban nekünk is van egy hajhálós Balázs Péter-alszemélyiségünk, aki feleségét fiamnak szólítja, és méltatlan helyzetekben így fakad ki:
„Hát, ez hallatlan!!!”
Felmerül a kérdés, hogy kell nekünk ez a ripacskodás vagy inkább visszasírjuk az időket, amikor a tévés műsorvezetést nézve az az érzése volt az embernek, mintha intravénásan lőné magába a xanaxos vérnyomáscsökkentő csodakoktélt. -
Mi volt a rosszabb a Scbooby Doo vagy A hegy gyomrában?
Hogy lehetett feldolgozni, hogy Jónás Ritát lecserélték Ördög Nórára a Kölyök Klubban?
Ki lehet valaha is heverni, hogy a Kacsameséket megszakították Antall József halála miatt?
Milyen volt nézni a Bátor, a gyáva kutya című rajzfilmet? -
Megnéztük az IMDb TOP 5 legjobb és legrosszabb filmjeit, hogy másnak már ne kelljen. Alaposan kielemeztük, hogy pontosan melyik alkotás van a felhasználók szerint a jól megérdemelt helyén és melyik az, ami esetleg indokolatlanul túl van hype-olva.
Mert lássuk be őszintén, azért Christopher Nolan tehetsége és Heath Leadger zseniális alakítása és halála ide vagy oda, de azért A sötét lovag nem olyan kimagaslóan jó, hogy minden idők harmadik legjobb filmje legyen.
Az kétségtelen, hogy A remény rabjai mestermű, de az is, hogy nem a világ legjobb filmje. És a Katasztrófafilmnél is bőven vannak katasztrofálisabb alkotások. -
Az élet nem csak a tűzpiros Ferrarikról, elképesztő luxusnyaralásokról, eszeveszettnek tűnő pénzszórásról hól, hiába is hisszük ennek ellenkezőjét, ha elsőre, meg másodikra is ránézünk Jákob Zolira. Mindenki csak a felhalmozott milliárdokat látja, pedig nem a szél hordta össze a tetemes vagyont Jákobnak. A vállalkozó saját magán tesztelte a körmökre kenhető géplakkokat, hogy ügyfelei a lehető legjobb terméket kaphassák majd meg tőle. De ehhez előbb valahogy meg kellet ismertetnie magát és a márkáját a közönséggel. Röviden legyen elég annyi, hogy szó szerint kicsinálta mind a tíz, nála akkor még sokkal nagyobb konkurenciáját. Maradjunk annyiban, hogy Inna nem véletlenül írt dalt, sőt, himnuszt, aminek az a címe, hogy My Chrystal Nails.
Ez Jákob business énje, ami látványosan érzi és érti is a női szépségiparit. De van egy emberi énje, amelyik gyermeki lelkesedéssel nosztalgiázik a magyar átlagbérből megfizethetetlen árú hotelszobából azokról az időkről, amikor rendszeresen átszökött a lányok kollégiumába, amikor egy osztálytársának segített a matek beadandóban és az jobb jegyet kapott, na meg a paprikaföldekről. -
Kiderül, hogy milyen szentségtörést lehet elkövetni Martin Scorsese legújabb mesterműve ellen. Vajon az elég, ha egy Marvel-filmhez hasonlítjuk eposzi műalkotását vagy kell még az is a méltó megpocsékolásához, hogy délután a Westendben ejtünk sort az audiovizuális műélvezésre? Ezt mindenki döntse el maga.
Az biztos, hogy a Megfojtott virágoknál van sokkal rosszabb indiános film, mint például a Skalpok vagy a Fehér apacs, amik pont olyanok, ahogy azt a címükből sejteni lehet. -
A Portcast aktuális adásában a Sztárboxról lesz szó. Mivel “mindenki” ezt nézi, ezért mi is jól megszakértjük a celebes ökölvívást úgy szakmailag, mint emberileg egyaránt.
Az egy dolog, hogy sok-sok év után a semmiből újra megjelent a műsor, amire elég látványosan rácuppantak a nézők. Hogy miért is most történt ez, arra nem tudjuk a pontos választ, de van egy nagyon erős elmélet: a Youtuberből boxolóvá vált Jake Paul is irgalmatlan pénzeket keres azzal, hogy brutális nagy hírverést csinál a meccseinek, ahol nagyobb a szájkarate, az online üzengetés füstje, mint a ringben lenyomott menetek lángja. És az eredmény, hogy győzelemmel vagy vereséggel zárul a nagy meccs, az mindegy is, mert egy vesztes meccs is tud 10 millió dollárt hozni az ifjú titán konyhájára.
Tehát a celebes pofozkodás nettó showbiznisz, amire már egy youtuber hülyegyerek is rájött, tehát adja magát, hogy a Sztárbox létezzen. -
A Sárkányok háza című sorozatról szóló podcastünk ötödik részében tovább boncolgatjuk a nézők, az olvasók, valamint a hallgatók közkedvelt témáját, a szexet. A sorozatban mutatott - bizonyos szempontból necces - jelenet jó témaként szolgált. Ennek köszönhetően megszólalt még az eredeti sorozatban, a Trónok harcában szereplő Sean Bean is, hogy anno neki sem volt kellemes ágyjelenetet forgatni. Valamint kiderült, hogy a királynét alakító színésznőnek is voltak aggályai azzal kapcsolatban, hogy egy nála 30 évvel idősebb férfival kell szexjelenetet forgatnia. Ahhoz, hogy ne érezze magát kényelmetlenül, intim koordinátor segített neki.
- Se mer
